Szöveges mező

.

Újabb könnyítések a kistermelőknek

Az 52/2010.(IV.30) FVM rendelet módosítása 2010. július 6-tól hatályos. A rendeletmódosítás megkönnyíti a kistermelők élelmiszertermelési, -feldolgozási és -értékesítési feltételeit.

 
A kistermelői rendelet legfontosabb módosítása, hogy az állati alaptermékek (tej, tojás, nyers hús, stb.) és a feldolgozott kistermelői termékek (sajt, lekvár, kolbász, stb.) értékesíthetőek az előállítás szerinti megyében és Budapesten, vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva az ország területén legfeljebb 40 km távolságon belül a végső fogyasztó részére, valamint boltokba és vendéglátó egységekbe, így a közétkeztetésbe is.
 
A kistermelő is végezhet szolgáltatásokat más magánszemély, kistermelő részére élelmiszerének előállítása során (például hús füstöltetés, terménytisztítás, zöldség-, gyümölcs-, olajosmag-szárítás, -őrlés, -préselés). Az állat vágása és húsának feldolgozása, és az ételkészítés más kistermelővel nem végeztethető.
Az új szabályozás szerint ellenőrzött állományból származó baromfi és nyúlféle házi vágásánál a településen, végső fogyasztó számára történő értékesítésnél ezután nem kell a vágásnál a hatósági húsvizsgálatot elvégeztetni legfeljebb heti 50 darab házi tyúkféle, 25 darab víziszárnyas vagy pulyka, 13 darab nyúlféle vágásánál.
 
Újra lehet disznót vágni. Az eddigi rendeletek tiltották az otthoni disznóvágást, és tiltották az házilag előállított aszalt és füstölt áruk értékesítését is. Az új rendelkezés biztosítja az olyan hagyományok megőrzését, mint az ökör-, birka-, kecske- és disznóvágást, a disznótort. A falusi vendégasztal szolgáltatásnál, és a rendezvényeknél a hatóságnak történő bejelentés mellett lehetőség nyílik az ellenőrzött állományokból helyi/házi vágás elvégzésére, a hús helyben való elkészítésére, valamint helyben fogyasztás céljára történő értékesítésre. Az ökörsütés, birkapörkölt, házi disznótor a falusi vendéglátónál és a rendezvényeken is engedélyezett, és kistermelő is végezhet falusi vendégasztal szolgáltatói tevékenységet az általa megtermelt vagy előállított, és kiegészítő alapanyagként vásárolt élelmiszer felhasználásával.
 
A parlament előtt van a közbeszerzési törvény módosítása. A jogszabály lehetővé teszi, hogy közbeszerzési kényszer és a lánckereskedelem kiiktatásával összekapcsolják egymással a helyi élelmiszer-előállítás, -feldolgozás és -értékesítés rendszereit, valamint a helyi intézmények (bölcsődék, óvodák, iskolák, hivatalok, helyi egészségügyi intézmények) közétkeztetési rendszereit.
Bővül az EU által is támogatott „szociális élelmiszerprogram” valamint az „iskolagyümölcs” program. Összekapcsoljuk azokat a helyi élelmiszertermelés, feldolgozás és értékesítés, a közvetlen beszállítás rendszereivel.
 
A július 6-án életbe lépett rendeletmódosítás lehetővé teszi, hogy  a magyar emberek  a jövőben,  az európai gyakorlatnak megfelelően,  szabadon dönthetnek a saját gyümölcseik felhasználásáról, akár lekvárról, akár pálinkáról legyen szó.

(www.vm.gov.hu

 

)2010-10-30 00:52:10

Globalizáció     Forrás: Z.Kárpát Dániel-Gének harca

Méltán nevezhetjük az emberiség legnagyobb és legveszélyesebb vírusának. Amint a globalizáció eljut egy addig elzártan élő rendszerbe mondjuk egy szigetre, azonnal elkezdi felélni a terület erőforrásait, pusztítani a lokális, nemzeti értékeket, a technológiák (TV, mobiltelefon, gépjárművek, stb.) révén elképesztő módon butítja, mérgezi a helyi embereket. A kecsketej helyett megjelennek a coca-colák, a közösségi élet helyett a chat-elés, bőrnadrágok helyett a farmer. Megjelennek az internacionális multi cégóriások a hitvány minőségű, de olcsó termékeikkel, ezáltal szépen megölik a helyi őstermelők élet lehetőségeit. Betör a média, drasztikusan megváltozik a helyi nemzeti értékrend, amit felvált egy "világpolgár" kozmopolitán nézet, melynek eredménye hogy agymosott tömegemberek készülnek.
"Fejlett" városok épülnek, autópályákkal melyek fokozatosan elszívják a munkaerőt a mezőgazdasági termelésből, ezáltal kiszolgáltatottá téve az emberek nagy részét a multinacionális ellátó rendszereknek. Az addig évezredek óta létező önellátás szinte megszűnik, kialakulnak a fogyasztói társadalom tünetei, függőség az energetikai szolgáltatóktól, gyógyszergyáraktól, élelmiszergyáraktól, bürokratikus hivataloktól, ellátó intézményektől. És a helyi emberek a veszélyt nem is érzékelik, csak akkor, amikor már késő. Elámulnak a technológiai újdonságoktól, de nem veszik észre, hogy egy fogyasztói függőségi spirálba kerülnek. Ráadásként megjelennek a bankok, akik a legnagyobb "segítséget" adják az új intézmények, városok megépítéséhez, ezzel teljesen eladósítva a helyi embereket.

A globalizáció leegyszerűsítve: tereld be az embereket a városokba, szakítsd el a természettől, hogy függővé, irányíthatóvá tedd. Beköltözöl, veszel egy lakást, és számold össze mid van? Semmid. Mitől függessz? Mindentől: energia (víz, gáz, villany, stb.), élelmiszer, gyógyszer, minden. A multik, a hivatalok és a szolgáltatók prédájává válsz. Kész is van a tökéletes fogyasztói társadalom. Vajon miért akarják egyesek végképp lehetetlenné tenni a parasztság helyzetét? Miért teszik tönkre a földeket, embertelenül terhelik a mezőgazdaságot? Mert önellátó? Hiszem, hogy Magyarország képes lenne a teljes önellátó társadalom kiépítésére. Megvan ehhez minden természeti erőforrásunk!
A legújabb kutatások arra irányulnak, hogy hogyan lehet a városokat energiatakarékossá, természet-közelivé tenni. Extrém módon próbálják növelni a hőszigeteléseket, hasznosítják a napenergiát, hulladék-hőket, háztartási hulladékból hőenergiát, vagy szenet képeznek, melyet visszajuttatnak a talajba, zöld-tető teraszokat készítenek, stb., stb. Ezek nem rossz gondolatok, csak alapjaiban hibádzik az elmélet. Egy felhőkarcolókkal telezsúfolt város sosem lesz természetes, az összeterelt embertömegekről meg már nem is beszélve. Ezek a technológiai újítások ugyan csökkentik a szén-dioxid kibocsájtást, de nem oldják meg az egyik legsúlyosabb problémát: az ember eltávolodását a természettől. A környezetvédelem jó irány, de hatalmas üzlet is egyben, éppen ezért nem tiszta ügy.
Elég 2-3, városban felnőtt generáció és teljesen elfelejtjük a növények neveit. A városi kisgyerek szerint a tehén lila színű, és Milka csokit kakil. Ez ijesztő!

Simán el tudom képzelni azt a világot, hogy a jövőben minden ember GPS-t kap a bőre alá, és minden reggel sorban kell állnia a napi élelmiszer kivonatért, amit szívószállal, vagy mesterséges testnyíláson keresztül kell bejuttatni a szervezetbe. A városokban droid-gyárak készülnek: emberekből!

Egy barátom ki akar költözni Indonéziába, ahol szegénység van ugyan, de boldogan élnek, és ami fontosabb: harmóniában a természettel. Ehhez szerintem nem kell elköltözni. Ezt itthon, a hazánkban is meg lehet tenni.

Ha boldogtalan vagy, menj ki a mezőre, vagy mássz fel a hegyre; rögtön megrészegít a természet ereje. Ezt egy olyan embernek nehéz elhinnie, aki A8-as audival, vagy terepjáróval megy a sarki boltba is. Mi a gond? Ébredjünk már fel! Ezt a bolygót nekünk teremtették, de nem azért, hogy feléljük, hanem hogy harmóniában éljünk rajta 

El tudunk-e képzelni egy olyan falut, ami önellátó? Saját maguk termesztenek, gazdálkodnak mindent és maguk is használják fel. És most ne arra gondoljunk, hogy jó-jó, de hogyan termeljen a falu Domestost, meg Colgate Totalt. A TESCO sorában állva, nézem a tömött árucikkek hadát, elgondolkodok, tégy te is így! Gyerekkoromban volt három fajta csoki, BALATON, SPORT, NÉGERCSÓK, bőven elég is volt nem? Most nézz be az édesség sorba! Borzalmas! Akkoriban kétféle tisztítószer létezett, bőven elég volt mindenre! Most nézd meg a vegyi áru kínálatot! Egy szó jut csak eszembe: Ijesztő! Kell ez nekünk emberek??? Az önellátó falú természetes dolgokat termel, természetes módon. Vizet fúrt kútból vesz, fával tűzel (amíg az emberek csak a saját házuk felmelegedésére használták a fát, addig nem fogytak el az erdők!), energiát sokféleképpen lehet nyerni. Mert ugye a mai ember nem szívesen mondd le a megszokott komfortjáról (pld. angol WC, elektromos energia, stb.) Léteznek már megújuló energiák, újra felhasználható szürkevíz technológiák, csak ezeket nem támogatják. Az élelmiszert elő tudja állítani az önellátó falu, a gyógyászatra meg ott vannak az egyedülálló gyógyfüveink. Mi kell még az élethez? Közösség! (nem külön a család, az egyik a tv előtt bámul, a másik a számítógép előtt ül, stb.). A panellakások hihetetlenül családromboló tervezésűek! Nincs egy központi tér, ahol leülhet az egész család (jobb esetben ez a szülői nagyszoba lehet), és sok helyen nincs egy étkező sem, ezért van az, hogy már az utolsó közös "rítust", az ebédet sem együtt fogyasztják el sokan, és teljesen szétszakad a családi kötelék. Rettentő rosszak a panelek lélektani elrendezése, mert vagy egymáson kell átmászni a belső szobáig, vagy annyira kicsik, és nyomottak a szobák, hogy a gyerek szellemileg rendellenesen fejlődik. Hányszor lehet hallani a panelházakban iszonyatos családi balhékat? Bezártság, közösség-hiány, stb. ide vezet. A faluban mindenki tud mindenkiről mindent, a panelban egy ajtó választja csak el őket, de teljesen elidegenednek a szomszédok.

Mert mire nincs ma ideje az embernek? Talán a legfontosabbra: a családra. Hajtunk valami fölösleges cél érdekében, egy újabb felesleges tárgy (autó, DVD, plazma TV, stb.) miatt, közben meg elfeledkezünk megünnepelni azt, amit már eddig elértünk, összeraktunk. Ezáltal egy örökös hálátlan rohanásban veszünk részt. Belegondoltunk már összesen hány ezer - fölösleges - tárgyunk van? A "nyugati" fehér ember ökológiai lábnyoma akkora, mint egy kisebb város. Miért nem tudunk sosem rendet rakni a lakásban? Miért kell kétnaponta nagypakolást csinálni? Mert tele vagyunk felesleges műanyagokkal, vackokkal! A gyerekjátékok elözönlik a gyerekszobát, de némelyikkel két óránál többet sosem játszik egész életében. Akkor meg minek zsúfoljuk tele? A parasztgyerek kint játszik az udvaron, vagy a mezőn, és hamar kialakul a "józan paraszt esze". Ez nem véletlen. A városi gyerek lehet, hogy ért minden elektronikus kütyühöz, de mi történik akkor, ha egy hétig áramszünet van? Mihez kezd akkor? Nagyon nagy felelősség a gyereknevelésben (is), hogy ne csak a legújabb mobiltelefon vagy a legfrissebb 5.2-es videojáték használatát sajátítsa el tökélyre. A technika fejlődésével az ember épült le, vö. vitéz alkatú huszár <-> szemüveges számítógép-bajnok. És inkább gyümölcsöt, meg zöldséget adjunk a gyereknek, ne multi-vitamint, és ne kenjük testápolóval, mert az alapvető immunrendszerét tesszük függővé, gyengévé.

Sokan álomvilágban élnek, nem látják az igazi veszélyt, ezt a függőséget, haszontalan haszonhajszolást, pazarlást. Nem szabad nagyon a kormányra vagy a politikusainkra hagyatkozni, a külföldtől se várjunk sokat. Tévhitben élnek azok, akik a nyugati "működő" rendszereket hiányolják, és felzárkózást sürgetnek a nyugathoz! A Kárpát-medencében több ezer éven át ténylegesen működő rendszer volt, önellátó növénytermesztő, állatgazdálkodó parasztgazdaság! A legtöbb segítséget a családtól, a közvetlen mellettünk élő embertársainktól kellene várjuk, de adnunk is. A globalizáció elsősorban az önfenntartást, az önvédelmet, a függetlenséget, és a közösséget irtotta ki.

Rengeteg veszéllyel, hibával van tele mai életünk, és a legjobb, legemberibb megoldásokat kint találjuk meg a természet közelében a falvakban. Ez az egyetlen út a függetlenedéshez, önellátáshoz, a természetes emberi élet

 

2010-12-27 14:43:42

Sokat tanulmányoztam több fajta nézetet, mire letisztult a kép bennem. A berögzült szokásainkat nehéz levetkőzni, sőt állítani szent meggyőződéssel, hogy azok mind magunk és környezetünk gyilkosai.

A mostani elmélkedés a világ megmentésről szól,

együnk 40 km-en belüli termékeket,a falu legyen újra falu,a háztáji felélesztése a cél.

El kellet jönni az időnek, hogy megengedik, hogy a gazda ,ha van még ilyen/nem sok/ saját önálló gondolkodással,haszonra gazdálkodjon.

Eladhatja a feleslegét, ami az önellátásán kívül terem, de csak módjával. Ki van ez is jól gondolva, nem baj, de az első lépés már megvan. Ez a lényeg.

Lévai Ildikó,Orbán Viktor felesége tudjuk, járja az országot. Ott van mindenütt ahol baj van. Legutóbb

a vörösiszap károsultjait segítette, előtte az árvíz sulytotta területeken járt.

A napokban olvastam az fm.hu oldalán megjelenő

észrevételeit a magyar falvakról, amit itt

megosztanék,kiemelve egy pár gondolatot:

"- Igen, de a világ is más lett: az egész Földön nem terem például annyi eper, mint amennyi epres joghurtot eladnak. Voltam egy tanulmányúton: osztrák, német és svájci biogazdaságokat jártunk végig, és találkoztam egy fiatal német tehenes gazdával, akinek az a célja, hogy a joghurt ne tegyen meg háromezer kilométert a tehén tőgyétől az asztalunkig. Odáig legalább már mi is eljutottunk, hogy óriási fogyasztói igény van a jobb minőségű ételekre.

- Milyen tanulságokkal járt az út?

- Meggyőződésem, hogy nekünk sokkal jobb adottságaink vannak, nagyobb, érintetlenebb földterületeink, jó termőtalajjal, csak már elfelejtettük a tudást, és azt hisszük, vegyszerrel mindent meg lehet oldani. De ez talán még mindig jobb, mint ha elhanyagolnánk a környezetünket. Nemrég átutaztam egy kis magyar településen, ahol a termálvízre alapozva három szállodát is építettek - de az udvarokon rendetlenség volt, mindent felvert a gaz és a dudva. És ez nem a pénzen múlik, mert cirokseprűre mindenhol telik: ez igényesség kérdése. Addig nem lesz wellnessturizmus sem, amíg gumikerék hever az árokban. Ausztriában sincsenek különb házak, de ott ki vannak meszelve, és a füvet is nyírják. Néhány éve, amikor a Mátrából lezúduló víz elvitt egy fél falut, kérdeztem, mennyi jószág pusztult el. Azt válaszolták, itt macskán meg kutyán kívül nem is nagyon vannak állatok, közben tescós nejlonzacskóval álltak sorba a segélyért."

 

Végre,hogy valaki észre vette,hogy a falu,már nem olyan aminek ki lett találva őseink idejében.

Csak reménykedni tudok, hogy elindul egy szemléletváltás az országunkban.

 

Ahhoz, hogy gazdálkodni kezdjen egy falusi ember, föld kell,”sajnos „pénz is!

A pénz legelsősorban az alapokhoz kell,

utána két erős kéz kell legelsősorban és családi

összedolgozás.

El kell felejteni a mai kor kínálta könnyű növénytermesztést, ahol szinte öntik a fákra,

a zöldségekre a mérget,mindenfajta szakképzetséget

mellőzve, ami még a saját egészségét is veszélyezteti

a munkafolyamat alatt,védőruha,higiénia,vegyszermaradék kezelésről beszélek.

A kert mélyszántásáról ne is beszéljünk, ezzel nem hogy segítünk,a legtöbbet ártunk .

Változás kell a gondolkodásunkban, a világ körülöttünk sajnos már annyira megváltozott,

hogy nehéz lesz felülírni.

DE LEHETETLEN CSAK ANNAK VAN,AKI NEM IS AKAR.

 

2010-12-29 14:44:36
Együnk helyit, vegyünk helyit!
2010. november 05. 08:03
„Együnk helyit, vegyünk helyit!” Ezzel a szlogennel indította útjára a göcseji termékeket népszerűsítő programját nemrég a Humán Esély Nonprofit Közhasznú Kft. A környezettudatos fogyasztást szorgalmazó kampányt az Európai Unió támogatásával valósítják meg Göcsej térségében. Az a cél, hogy amelyik árut nem muszáj, azt ne utaztassák száz és ezer kilométereken át, hanem hozzák össze a helyi termelőket a helyi fogyasztókkal.

A helyi termék fogalmát kormányrendelet határozza meg. Eszerint azokat az alaptermékeket nevezzük helyinek, amelyeket közvetlenül termelnek, és nincsenek feldolgozva. A régi, családi növénytermelő, állattartó gazdaságok ugyan az utóbbi években megszűntek, most mégis úgy tűnik, nagyobb az igény a „tudom, mit eszem” kategóriájú élelmiszerekre. Becsvölgyén egyre több család csatlakozik a helyi termék előállító kampányhoz. Vincze Lajosné nem most kezdte a gyümölcsaszalást, éppen a készítés folyamatát magyarázza. A gyümölcsöt ún. „cserényekre” rakják, ebben tolják be a sütőbe 24 órára, 80-90 ºC-ra előmelegítve.

- Ha nem egyenlő a hőfok, akkor az egyik fele a cserénynek gyönyörű szép, fényes lesz, a másik fele a szilvának meg hamvas. Ezt nagyon sokan megkérdik tőlem, például vásárokon, hogy ugye ez meg van mosva cukros vízben? Á – mondom -, persze, még költséget csinálok magamnak! Nem! Ennek tudni kell a technikáját.  A tűzzel kell szabályozni, hogy gyönyörű, fényes legyen az aszalt szilva.

- Semmilyen segédanyag nem kell hozzá?

- Semmilyen, csak a zacskó, meg az egyedi csomagolás.
Vinczéék régóta a mesterség tudói.

- Körtét, almát és hagyományos göcseji hosszúszilvát aszalunk. Én ebbe az aszalásba beleszülettem, a nagyszüleimtől tanultam.
- Mennyi munka van az aszalással?

- Nagyon-nagyon sok. Például éjszaka is fel kell kelni - 3 óránként felhúzom az órát csörgőre - mert a tűznek nem szabad kialudnia.

 



Egy másik családi háznál, Simon Gézáné éppen a göcseji Csudajó dzsemet készíti. Mint mondja, az ízletes dzsem titka a jó minőségű gyümölcs.

- Én mindig főzök lekvárokat, amióta háziasszony vagyok, mikor miből. Volt, hogy szőlőt almával, mert más gyümölcshöz nem tudtam hozzájutni, az időjárás ugyanis mindent tönkretett.

Kezdetben még csak családjának főzött, de ma már értékesíti is a dzsemet a becsvölgyei asszony. Igaz, még nem számolta, de hozzávetőleg 2-3 ezer üveget tölt meg évente az édességgel. Egy burgenlandi kiránduláson döntött úgy, hogy belevág a lekvár nagy tételben való előállításába.

Miután többen is így gondolkodtak a térségben, egyre többen keresték a bemutatkozási lehetőséget. Az utóbbi néhány évben vásárokon, fesztiválokon vannak jelen a helyi termelők, Becsvölgyén pedig, pályázati pénzből egy göcseji pajta megépítését tervezik.

- Egyelőre nyitott terekkel és sok-sok standdal – mondja Magai Ágota, Becsvölgye polgármestere. - Azt gondolom, ha ez elindul, és az emberek megismerik, másokat is ösztönöz. arra, hogy termelőkké váljanak. Ma már egyre többen nyitnak e felé, hiszen látják, hogy nagyon sok az érdeklődő, keresik a jó minőségű, ismert eredetű helyi termékeket, amik még emlékeztetnek a gyermekkori ízekre.

A helyi portékákat népszerűsítő kampányt a Környezet és Energia Operatív Program finanszírozta. A cél a környezeti fenntarthatóság, a figyelemfelhívás a környezetvédelemre.
 Gazdakör

 

 

 
Diavetítő
Szöveges mező

Ide szövegelj...

Szöveges mező

.